Második rész

Megrontja a vállízületet, és fáj, hogy mit kell tennie, Köpönyeg sors

I Flavius Claudius Julianus — vagy ahogy előszeretettel görögösítette: Iulianosz — a váll fájdalom a fej felemelésekor gyermeki hitével buzgó keresztény volt. Ariánus, mint mindenki az Udvarnál. De ezektől eltekintve, aki számított és érvényesülni akart — az az volt: igaz keresztény; pontosabban ariánus, amióta az Areioszi Egyanyaszentegyház mindenütt visszaszorította s majdhogynem heretnekséggé fokozta le a katholikus orthodoxiát gyermeki hitét nem feszélyezte volna, hogyha nem így — nem mint Constantius Flavius Valerius Chlorus császár unokája — nem mint császárivadék tudja meg, hanem csak  amúgy,  messziről, alulról, alkalmilag értesül róla: arról, hogy az uralkodócsaládokban az uralomváltással járó szokványos vérfürdő ezuttal is elkövetkezett s lezajlott, műsorszerűen, annak rendje-módja szerint.

a cukorbetegség a térdízületeket érinti

Igaz, ez nem olyan katasztrófa, hogy akire elsőül lesújt, még elkiálthatja — szaladjon, ki merre lát! Feltéve hogy szabadnak születik és nem rabszolgának, valami derék  Honoratus  vagy  Spectabilis  atya porontya gyanánt fel se figyelt volna a megrázkódtatásra s ha igen, akkor is csak nagy sokára — elintézve az elkésett kézlegyintéssel: nagyurak dolga; hiszen amíg kitudódnak a gyászos események, az is időbe telik ám a császárivadék — az  Nobilissimus a jeltelenség fényűzése és fáj lehet osztályrésze annak, aki, mint ő is, rajta van a császárivadékok táblázatán; és a Második Flaviuszok családfájának minden ága-bogán, a táblázat minden sarjadéka mellett ott a kérdőjel.

Izgalma ráragadt. A rémült felfokozottság állapotában falakon keresztül is: látott-hallott.

Miért fáj a fej izmai?

Ha van neki, olyanja és ha nem, nos, még mindig — — — II Nikomedeiában a fejedelmi praeceptor, És fáj püspök el-elhívta hozzá fél-egyiptomi felcserét. Abüdoszi Phalaikosz, a légzőszervek szakorvosa, elsőrangú léggyógyász hírében állott s noha vélelmezhetőleg pogány, az Atya igen bízott benne — ő, Phalaikosz, mint háziorvosa, gyakorta megnézte Iulianoszt, hogy valóban asztmatikus-e vagy az Udvar gyanúja alaptalan s csak bámulatos fogékonyságában a  pneuma  olyan, hogy leutánzó játékossága van.

És Iulianosz lélegzett. Sugaras-rózsás mosollyal, kissé bágyadtan elnézve s olykor, mintha kimaradt volna a felejtett beszippantás, nagyokat lélegzett, kapkodva, mohón.

megrontja a vállízületet, és fáj, hogy mit kell tennie

Nem szeretem ezeket a rózsákat az arcocskádon, lázrózsás az arcocskája ennek a gyereknek — mormogta maga elé a léggyógyász és a fiúcska szemhéját, felsőajkát fel-felhúzdogálva, alákémlelt fogínyének, szemefehérjének. Mire gyanakszol? Csikbék gyermek még, de erős csontozatú. Kinövi vitézül, megeszem a fejem, ha nem növi ki. Addig is… — — Nos…?!

hogyan lehet eltávolítani az ízületi fájdalmakat osteochondrozzal kvarc ízületi kezelés

Ami felforrósítja az agyi turhamirigyet. Ez a turhamirigyünk, az agy, sok bajnak lehet okozója; Egyiptomban volt eset, hogy sikerrel távolították el s azonkívül hogy a turha folyása elmarad, a beteg cseppet sem sínyli meg. Ám a kis  Nobilissimus  esete távolról sem olyan súlyos s itt Nikomedeiában, ilyen beavatkozáshoz úgy felkészülve nem vagyunk, mint Abüdosz szentélyeiben — — — — Javallatod,  Spectabile?

Ez a mohóság csakúgy megnyilvánul a falánkságban, a tudás szomjúhozási szertelenségében, mint minden egyéb mozgásbéli gyorsalkodásban; s a hápogó-hamzsoló légzésben nemkülönben… Étkezésében mértéktelen s amúgy, alumnuszod biflázós, hogy leckéjétől el nem rángathatod…?! Amúgy meg, amilyen ábrándos elrévedező, rajtakaphatatlan s amit mondok és visszakérdezem, hát mint a vízfolyás. Csak úgy ragad rá. Édesítsétek mézzel: azt szopogassa reggelenként langyoskán, de csak amennyi kedve tartja.

Ha másról lett volna szó és a forrólépűség gyanúja fennforog, az Abüdoszi nem habozott volna s karneol-talizmánt rendel megrontja a vállízületet fejedelmi betegnek, az Agathodaimon jegyével megjegyezve — hogy raknák a lépére éjszakára; de nem akarta kockáztatni, hogy kihívja az újhitűek rosszallását, a püspök a megjegyzett  telezmát  még pogánykodásnak tartaná — mindjárt más volna az eset, ha ő lenne a forrólépes beteg… Phalaikosz begöngyölte piszkáló-vizsgáló pálcikáit, majd orvoskészségét a hóna alá kapva, barackot nyomott a gyermek fejére és az előálló sekrestyés mellől, kit püspöke, kikísértetésére, begongatott, még visszaszólt: — Kis herceg urunknak kutyabaja.

Hacsak a mohóság nem, mely természetében van megrontja a vállízületet majd utóbb még megtetszik más formájában, élemedettebb korban, például a rajongásosságban. Amit ingyen sem kúrálnánk, sokkal inkább tiszteljük annál s magasztaljuk, mint szép erényt, ebben a rajongásos korban… A távozó szavait Euszebiosz, a maga episzkopális fontosságában arra sem érdemesítette, hogy kipottyantsa az eszéből; fehérköntösű kis alumnusza pedig már a felmondandó szentlecke igéin jártatta a sütnivalóját.

III A kis Iulianosz váltig a lélegzését figyelte — mert praeceptoránál is jobban hegyezte a fülét — és ha nem a szavával, hát a sugalmazásával, a fél-egyiptomi rávezette valamire, amire ki tudja, tán maga se gondolt. Hogy az ilyen aggodalmas, szakadatlan figyelése annak, aminek magától kell mennie — fél betegség.

Egészség Isten patikájából

De Abüdoszi Phalaikosz jó orvospap volt s tudta a magáét: hogy a nagytudományú, a nyomatékos, az orvosi bizakodás, a fejünkre barackot nyomó szakléggyógyász barátságos, hátbaveregető bizakodása — a fele gyógyítás a gyermek megpróbálkozott tehát vele, már amennyire ilyesmivel próbálkozni lehet; mert az esze kijárta. Hogy ne figyeljen a lélegzetvételére; ha gyors, ha lassú, ha hápogós, ha kapkodós — tegyen úgy, mintha nem venné észre. Nincs mit firtatni azon, hogy mikor, mivégből-s mivégre van adva úgy a dolgok rendje, ahogy van — magunkat is bennetalálva kényszerpályáink foglyaként; s jóllehet a gyermek Iulianosz fejére az uralomratörés családi gyanúja sötét árnyékot vetett s tegyük hozzá, nem először és nem utoljára — azért titokzatos módon mindig gondoskodás történt mindenről, ez lévén a dolgok rendje.

Hogy egy Chlorus-ivadék soha pompában, kényelemben hiányt ne szenvedjen, se háziőrizetben, se száműzetésben; és hogy olyan praeceptora legyen a hit dolgaiban, amilyen a fejedelmi sarjnak kijár.

Miért fáj a fej izmai? - Szklerózis July

És ahogyan szószékhez szokott szárnyalással, főrendi füleknek szánt emelkedett árnyalással az Ígét Euszebiosz úr, püspöki szájából elrebbentette — a hittudomány és a szónoki művészet örök régióiból a hit ígéje egyenesen a gyermek Iulianosz fogékony lelkébe szállt — lévén orvosa szerint is  pneumája  természettől olyan, hogy leutánzó játékossága van eltanulta, hogyan kell gyűlölni a száműzetésben is áskálódó Athanasziosz a Varacskos Vatrantyú átkos orthodoxiáját — nemhiába volt Nikomedeia nagyhatalmú püspöke Areiosz barátja és egykori pártfogója — és olvadozva örvendezett a gyermek a csudamívelésnek beillő diadalmas szavazatszámlálásokon csakúgy, mint a feldühödött tömeg kegyes haragján, akárhol számlálták, akárkire dühödött, ahány kegyesen haragvó tömeg csak hogy mit kell tennie, ha szétmarcangolta az orthodoxia egyik-másik aljas gyülekezetét — — legalább rájukgyújtották a templomot?

Mert van-e, amitől visszariadnának a gyalázatosok, akik poklos lelkükkel megpecsételvék s így rosszabbak a kereszteletlen pogánynál? Öregeink még emlegetik s mutatóba akad, aki még emlékezik rá s nem is egyszer mívelték: a Boszporoszon, igaz ariánus zarándokokat, papjukkal, fortélyos szerrel meglékelt gályára csalni, az öböl közepén vízbefullasztani és a süllyedő gályáról kiúszni próbálókat, őrcsónakokból, evezővel aláverni nem átallották így csepegtették a tudást-oly-szertelen-szomjúhozó lelkébe szent hitünk leglényegét, hogy azzal felvértezve, bevethessék őt is a lelkek-csatájába, ha eljön az ideje.

térd ízületi gyulladás és agyagkezelés amikor az ízület megduzzad a karon

Hiszen Areiosszal váltig bajok voltak és Euszebiosz Őistenszeretősége hol látszólag cserbenhagyni, hol társait az egyházfejedelemségben zsarolva-fenyegetve, barátját újfent püspöki kathedrára segíteni volt kénytelen; de a részletek nem változtathatnak a hit lényegén, ahogyan a hét-nyolc éves csikbék gyermeknek hinnie kell, ki nehezen kapkodja a levegőt a szegénykém s ráadásul mintha elmaradt volna a növésben ez a kiskevés is elegendő, csak meghiggye a szentem és ahogyan maga Álomlátó Nagy Szent Konsztantinosz Iszaposztolosz is hihette — mert hinnie kellett s hogy is lehetett-légyen másként, hiszen halálos ágyán, ha nem is alámerítve, még csak szenteltvízzel háromszor megöntözve sem, csupán kézráhelyezéssel, tehát nem keresztelve, csupán kereszténnyé fogadva, az ariánus Egyanyaszentegyház nyájába beterelte püspöke-és gyóntatója, Areiosz Nagyvértanú kipróbált, rendíthetetlen híve —  ő maga,  Euszebiosz ha ő volt és nem más megnézte?

Annak volt mondható, halottnak, de még megrontja a vállízületet volt, érintésre…?!

  • Hogyan kell kezelni a kopott ízületet
  • Egészség Isten patikájából - PDF Free Download
  • Ízületi fájdalomcsillapító tabletták a nimesulid
  • kelet_ by informmedia - Issuu
  • A legjobb készítmény csontokra és ízületekre
  • Fekete Farkas Pál, az orvostudomány kandidátusa, Dr.
  • Motivált Újpest érkezhet Labdarúgás: Európa-bajnoki selejtezők A csoport állása 1.

Bölcsen ignorálta, hogy ez a titkos, feszélyező, firtatni-nem-ildomos, sőt veszedelmes kérdés oly sokáig foglalkoztatta a teológia ama kivételezettjeit, akiket különös elmeéllel áldott és nemszűnő lelkimardosással vert meg az Ég — nevezetesen: szabad-e akár csecsemőt a szó adománya előtt, akár halódó aggastyánt a szó adományának elvesztése után, az Egyanyaszentegyházba beereszteni?

Ha gondolata átvillan rajta, mert megütik a fülét a pletykák, akkor is — ösztönösen érezte volna, hogy ilyenkor a Hulla — ha császár és kereszteletlen — tudja: a leöntögetés ceremóniás félpercére az életet mímelnie dukál; így tenne ő maga is és így, minden császárivadék mi értelme volna túlkombinálni?

Köpönyeg sors

Ritka térdfájdalom gyermek Iulianosz idáig nem jutott: ő  hitt;  arról pedig,  amit  hitt — akkor, a nikomedeiai templomsekrestyében a festő, Szárdiszi Beronikianosz némán-is, nyelvekidugva-odafigyelő társaságában — Iulianosz úgy hitte, hinni fogja  mindhalálig;  majd annakutána, a vértanúk, hitvallók és mozaik-aureólás szentek, arany autokratorok üdvöz gyülekezetében tulajdon istenlátó szemével meglátja még és látton-látva látja, amit azontúl hinnie is fölösleges — hiszen  látja mind az idők végezetéig IV De mi a különbség aközött, amit hinni kell és amit hinni lehet, ha a lélek — akár a tengeri csupaszáj-anemóna feltátintása, nyitva áll és kész az elúszó hihetőségek-és káprázatok befogadására?

Iulianosz hívőnek született és lelke-zsengéjét mindenek meghívésére hajlamosította telhetetlensége. Mohósága, mely annyira elúrhodott szervezetén, hogy paporvosa, Abüdoszi Phalaikosz, lépének felforrósodására gyanakodott; megrontja a vállízületet épp e felforrósodástól, a gyermek tágranyílt szemének, hegyezett fülének oly szipolyos volt varázsa, hogy hatására-és igézete alatt Iulianosz az ismeretek, az eszmék, a mitoszok, a héroszok, a szentek-szenvedéstörténetek és vértanúlegendák áradatát csalta ki élete folyamán — tutoraiból e zavartalannak éppenséggel nem mondható gyermekkor ahogy távolodott, tizedik életévére vissza-visszasütött propontiszi Napjával s emlékezetében a lélek a tengerparti régi tervelgetések, álmodozások heszperiszi kertjébe vissza-visszamenekült.

Két aranyalmája volt az emlékek e kertjének s valahányszor csak beléjükharapott, szétáradt szájában a gyermeki örökifjúság zamata — a végtelen életidő csali-meggyőződése, mely a fürtünket loppal, hátulról metélő Halálisten, a hajcsomónkkal elszaladó Thanatosz fekete hatalmát a visszavételre nem ismeri.

Két aranyalmája — az egyik az álommajor a római villával, anyai nagyanyja ajándéka; és a másik — Mardoniosz, öreg tutora E prerogatív mögött az okoskodás egyszerű: ha az Örökkévaló és Megváltó Istenek a hivatalhoz, vagyonhoz eszet adnak, mekkora nagy eszet adhatnak annak, akit fejedelmi bölcsőben ringattak és császárivadék?

Tom Clancy's Rainbow Six: Siege

A sok aranykarikás papagály közül ő volt az egyetlen lakóniai, bár éppenséggel nem lehet elmondani, hogy lerítt volna róla a spártai életvitel. A Beszélő Hajó volt a gúnyneve, mert előhegyezett, foghíjas alsó állkapcsa az előresikló gálya orrához tette hasonlatossá, ha járkálva deklamált.

Ő is, mint mindenki, aki szenvedélyes szerelemmel csüggött hellénségén, gátlástalanul attikizált az attikizáló hasonszőrűek között; de azért ő is, mint mindenki ízléssel-mértékkel törtető, a fájdalom a lábak minden ízületében odanyalva törtetett.

Tudhatta, enélkül nincs előmenetel s dörgölődznie kell, dörgölődznie — lehetőleg az Areiosz-párt éppen felülkerekedőben lévő zsinati frakciójához, ha nem akarja, hogy termei kiürüljenek szerencséjére s majd meglátjuk, mi szivettépő szerencse!

Hogy ugyanaz a tokapörsenéses, rosszfogú és ficsorisága mián köpködő beszédű Hekeboliosz — akit fiatalon megcsodált és nemhiába hívták Kopaszkeselyűnek — ugyanő volt az egyik főkolomposa annak az irodalmi összeesküvésnek, amelynek mágiázással-és mágiázásra való felbújtással bevádolva fejedelmüket, Libanioszt végül minden sikerült.

Először: eltávolítani a fővárosból a nagy Antiokheiait; és másodszor: távoltartani az olyan félelmes vetélytársakat, mint Athéni Himeriosz, aki Szimonidész és Pindarosz lírai magasságaiba emelkedőben, kidagadó nyakereivel olykor elvágódott s hosszú percekig epilepsziásan vonaglott, és fáj a tetszésnyilvánítás el nem ült. Vagy mint Prohairesziosz, a kilenc láb magas örmény óriás, aki rögtönzéseivel nyűgözte le hallgatóságát s bármi buffogó, üres szócséplés lett-légyen is, nem szűntek csodálni, hogy még mindig győzi szusszal.

Vagy mint Kaiszareiai Akakiosz és riválisa, Illüriai Tuszkaniosz, emez a szóművészet divatújdonságaival szolgált, amaz gőgös megvetéssel fordult el a régiek, egy Ariszteidész, egy Hermogenész arkhaizmusaitól: valamennyi veszedelmes vetélytársa lett volna a főváros aranykarikás papagályainak a császári bazilika termeiben — Kappadókiai Bémarkioszról nem is beszélve, aki megvetette Himeriosz túlhajtott metodikáját s oly világraszóló mestere volt az ígének, hogy az Autokrator külön engedélyével és kegyes parancsolatjára, pogány létére ünnepi szónoklattal szolgált-és segédkezett keresztény kegyhelyek, templomok-mártírionok felavatásánál.

Milyen fájdalmas: gyakran és folyamatosan, ritkán és gyengén

Még anyjáról, Bazilináról maradt rá s a családhoz tartozott — amennyire a családhoz tartozni merészel egy szkíta származású eunukh, aki egyik lábát — ha nem is sánta rá, de — húzza aki félretartott fejjel járkál, mert csak úgy tud előrenézni azokkal az örökké vibráló, ugrálva-közepező szembogaraival tán azért is olyan figyelem-csiholó a nézése, ha valakin oly intenzíven rajta-nyugtatja ezeket a nüsztagmás szembogarakat egy kappanhangú herélt, aki nincs ugyan leltárba véve s mint rhétorpraeceptornak, mindenkor szabad elmenetele volna, ha akarná és el tudná képzelni az életét a Flaviuszok és a flaviuszi háztartást tulajdon-maga nélkül Mardoniosznak?

Dehogy is volt és fáj. A gyermeki csüggés nem tesz fel ilyen kérdéseket talán azzal, hogy akit ő maga sohase látott, mert korán elhalt s így csak nagy elkésve bálványozhatta édes árnyát: szülőanyjáról Mardoniosz volt a főforrása. Mert az, hogy még az ő születése előtt, anyjáról egy frissen alapított városkát Bazilinopolisznak neveztek el, mit sem árul el termetéről, hajáról, hangjáról.

Iulianosz csak a hézagos leírások alapján alkothatott képet a Csodálatosról, az Hogy mit kell tennie Úrnőről, a Deszpoináról, akinek Mardoniosz első tutora s utóbb felolvasója volt.

legjobb gyógyszerek ízületi fájdalmakhoz

Mardoniosz volt az egyetlen megmaradt szál, amely anyjához kötötte és a szkíta még csak nem is kérette magát. És ez volt az a másik, amivel a gyermek szívébe belopta s Iulianosszal egész megrontja a vállízületet megszerettette magát: a tudás a valaha-tudott-és tudni-érdemes dolgok: minden memorábiliák tudása; a hellén Kinyilatkoztatás — úgy, amint egyháztudósunk, Hésziodosz nékünk tudnunk adta, hogy mint lett a Megköpült világból a Rend világa, a khaoszból a koszmosz; és mint lett a Rend megköpült világából a gigászok, titánok, lapithák, laisztrügonok, kentaurok, drüászok-hamadrüászok — az istenek szép gyülekezete az ég ormán, hol a tetszésjog a törvényalkotó, a kronoszi, zeuszi Kény és Kedv mint lett a napirend mindenkori, világalkotó juriszprudenciája.

Hogy mint léptek elő a rejtett tudás gubójából a bölcsek s hogyan lett sorra-rendre az egyik a másikának ellentmondást kiváltó elve s egyúttal, csodák-csodájára, gubóból-gubóra elébújva-s egyik a másikból kifeslőn, mint lehetett emez amannak enkapszulatóriuma.

Hogy mint következett emez amabból, Hérakleitoszból Empedoklész, Demokritoszból Epikurosz, Püthagorászból Platon — s mint feslett ki az ideák égenúszó világából — Plotinosz urunknál — a teljes Uranoszban a mindfelséges Egyedülvaló Egy — — — — mely az istenség? Bizonnyal van tudója fájdalom a jobb könyökízületben, mint a kezelés is és ha szavadat nem felejted, Euszebiosz püspök atyád majd annak is útjára igazít, Iulianosz.

De ne feledd, herceg úr, ha ezt vagy mást kérdezni találnál, gyermek a felnőtthöz így nem intézheti szavait: övnél feljebb rá szemedet nem emelheted, nem szép dolog.

Az Atya jónéven veszi, ha kissé meggörnyedsz és lesütött szemmel jársz lépcsőn, utakon, átriumodban — — hogy fel ne bukjam? Hanem azért is.

a térd akut artrózisa, mit kell tenni az ujjak ízületei 30 ° -tól fájnak

Csak üres kéve emeli magasra szárát, elégszer hallhattad. S ha így lészen járdallásod, hosszútűréssel, szigorral, nádpálca elkerüléssel, iparkodós kiérdemléssel bizonnyal elérkezel majd a bölcsek ahol már igen várnak: a bölcselet propülaiájáig… …Ó! A mézesszavú Mardoniosz! Aki engem kézenfogva vezetgetett, leste lépegetésemet, ótton-óvott, intten-intett, sivalkodó ostorhegyesemnek körmöst osztott, feddése fájdalmával dícsérete édességét felejthetetlenné tette — Mardonioszom, ki és fáj elvitt a bölcselet Propülaiájáig!

Patricius családhoz illő, tágas latin villa: rómaias tuszkulánum terpeszkedett a közepén s ha a nyírottas park körülötte soha, egy napra se nélkülözte a rabszolga nyesőollóját, a periméteren tul sem volt semmi elhanyagolva. Minden szerszámot ügyeskén forgatott, még ami nagy és nehéz volt apró glükozamin-kondroitin maxi képest — azt is; négyféle törője volt a rögök, göröngyök szétveréséhez a szőlőtő alatt, okoskán rendelkezett, hová verjék a szőlőkarókat s maga igazgatta-kötözte a felfutó tövet, hogy a lécrácson szerteágazva — jól járja-érje nap és levegő a fürtöket.

Túlontúl szemérmes volt hozzá, hogy elárulja; hiszen az igazi, a valami-felséges gyönyörűség benne az volt, amikor palotát-majort-szőlőlugast maga mögött hagyva, kilépett parkjából és leereszkedve az erdei ösvényen, a vízmosáson át megüdítette szomját valamelyik forrásából — mert kettő is volt egymással szemközt s ha lett volna olyan ráigéző ereje, Iamblikhosznak miként, ki tudja, hátha neki is előjött volna a két halhatatlan, Erosz és Anterosz, hogy megölelgesse — s utána könyvével a sziklán felkapaszkodva, mely egyúttal a nyaralóbirtok véghatára volt, a sasbérc toronyfokára hágjon, melynek lapályos élén letelepedett és elhevert nem volt az sem elhanyagolt, a kiserdő, gondosan irtották karmolós tüskéjét-bozótját s inkább afféle vadkert, amely azért a parkhoz tartozott; de amit a források hűs-barlangos táján nem kapott meg az erdőtől, azt idefenn a sasbérc mohafutotta kövén megkapta: a kilátást szerette ezt a kilátást, véghetetlenül szerette.

Tudod még, hogy az izmok a fejeden vannak?

Valami nagy nyugalom szállta meg, amit nem tapasztalt sehol, soha, később se, amikor felhágott élete sasbércére. Ez a bithüniai — ez volt az igazi, ez a hogy mit kell tennie látvány, a Propontisz panorámája a lába előtt s a lábikráján is, hermészi saruszárnyak bizseregtek nemhiába érezte utóbb Oltalmazóját, Hermész Pszükhopomposzt oly közelvalónak — hogy saruszárnyain akár már felröppenhetett volna… Oly szabadnak érezte magát, amilyen szabad államfogoly csak lehet szétrakta, amit magával hozott s kényelembe helyezkedett a sziklán kertészkedő rabszolga ilyenkor közelíteni sem mert: tudta — a hercegfi leparancsolja.

Mikor mit adott mellé Mardoniosza a könyvtartó scapában, hol Hérodotosz ijedelmes híradásain szórakozott a messzi Hüperboreákról, kerékemberekről, kutyafejűekről, lótuszillaton élőkről, természettől féllábon ugrálókról; hol meg imádott Homéroszát ejtette elő a bükkfatokból-s göngyölte ki, hogy ott olvassa — nem ahol elhagyta, hanem akárhol: mert fejből fújta már. Egyideig maga elé mormolva, majd hangtalan — ami hallatlan dolog volt s lelkivezetője, Euszebiosz püspök atya szerint istentelen varázsolás.

Elsőnek Julius Caesar próbálkozott vele, hogy hangtalan olvassa és ne mondja ki, mi szemén át a nyelvére tolul s így elhallgassa, mit rejt a tekercs. Ám az effajta befele-olvasás nemcsak megrontja a vállízületet természetellenes és visszás, nemcsak hogy megbolondító és éktelen nehéz mutatvány, de egyenesen pogány orcátalanság — eltitkolni a jelenlévők elől nyelvünk forgását és a könyv tudományát magunknak tartani meg. Ám éppen mert betéve tudta Homéroszát, Iulianosz nem megrontja a vállízületet nehéznek a mutatványt és a hívő lélek minden furdalló riadalma nélkül, észrevétlen siklott át a csak-szemmel való megolvasásába a soroknak, amikor a mormoló hang szájáról le-lemaradozott s ajka nem mozdult:.