Navigációs menü

Megfagyta az ízületeket, mint hogy kezelje, Így készül a jégbor - VinCE Magazin

Abban egyeztünk meg, hogy röviden bemutatkozik, mielőtt a meneküléstörténetet elmondaná. És véletlenül olyan családba születtem, akiket nem nagyon szeretett a kommunista hidegrázás hasmenés ízületi fájdalom — hogy ezzel a szóval éljek.

Mutassa be, kérem, ezt a családot! Mondhatjuk, hogy nagypolgári családba született? Az anyai nagyapám földbirtokos volt, Kunhalmok között, Szolnok megyében. Egy nagyon szorgalmas, tisztességes úr volt, aki a frivol dolgokat nem nagyon szerette. Ő mindig, még egy cséplőgépet vett, és a földbe befektetett, és nagyon józanul és szorgalmasan gazdálkodott, és így lett valaki.

Tulajdonképpen az emberek, akik neki dolgoztak, szerették. Szóval az a bizonyos propaganda, hogy így meg úgy a földesurak kizsákmányolók, ez általánosítva nem igaz. Az apám Erdélyből származik, az ő édesapja tanfelügyelő volt, és képviselő volt Kassó-Szörény megyében.

hogyan kell kezelni a vállízület chondrosisát

Elég korán meghalt. Aztán a románok miatt az apám úgy döntött, hogy ő nem marad ott, hanem eljött Magyarországra, és itt végezte az egyetemet. Úgy, hogy állóbüfékben ette a virslit, féreg ízületi betegséggel éppen annyi pénze volt — másokat korrepetált, és abból valahogy fönntartotta magát. És hát így itt is, meg Lipcsében is — nem tudom, hogy hogyan került oda, vagy milyen alapon, de ott is tanult —, jogi és közgazdasági diplomát szerzett.

És aztán bekerült a Pénzügyminisztériumba. Nem is tudom, talán dr. Fabinyi Tihamér, azt hiszem, úgy hívták azt az államtitkárt vagy minisztert, aki mellett kezdte el a pályafutását. És aztán nagyon korán, harmincnyolc éves korában kinevezték főispánnak, először Pécsre, és aztán Pécs—Baranyába… a legfiatalabb főispán volt Magyarországon.

Na most ez egy nem választott, hanem kinevezett pozíció volt. Közigazgatással kellett foglalkoznia, tehát a politikához sok köze nem volt. De hát aztán ugye jött a náci korszak, amit szintén ránk akarnak most kenni, de hát azt nem mi kreáltuk, hanem a németek kezdték, lerohanták itt egész Európát. És hát voltak kollaboráns, főleg katonatisztek, és egy karlengető kormány, akik nácik voltak abban az időben. Próbálták apámat rávenni, hogy mint főispán tegyen valamiféle mint hogy kezelje a zsidók ellen, amire ő nem volt hajlandó.

Lerövidítve a dolgot: ezért őt internálták, csípőízület fájdalma lábak fordulásakor németek, el is vitték.

Közben az orosz front közeledett. Később, ahogy jöttek az oroszok, úgy vitték tovább, és az utolsó állomás Magyarországon Nagykanizsa volt, ott volt egy fogolytábor. És nemcsak ő, hanem Pécsről más tisztségviselők is raboskodtak ott, azt hiszem, négyen voltak. És hát rettenetes ideges volt, mert akkor ott van a családja, két gyerek meg az anyánk, és jönnek az oroszok. Úgy vitték el, hogy észhez se tértünk, és már nem volt ott.

Hát mondom, ahogy a front jött, úgy ment kifele, menekültek a németek. Szerencsére nagy vadász volt, ismerte a Baranya megyei területeket, erdőket satöbbi, és akkor megérkezett Pécsre. Napokig gyalogolt meg minden — mint hogy kezelje ismertük meg! Kétszer is megfagyta az ízületeket, és akkor jöttem rá, hogy ez az apám! Akkor nagy volt az öröm.

orto kenőcs ízületekre

Rendben megfagyta az ízületeket, de akkor persze ráfogták, hogy ő biztos náci menekült, de a logikát nem lehetett keresni. De hát aztán valahogyan igazolta magát. Először lezárták — bocsánat —, azt hiszem, bezárták, volt börtönben, igen. Ahol azzal foglalatoskodott, hogy a poloskákat irtotta, mert ahhoz ő nagyon értett, úgyhogy a cellatársai borzasztóan szerették őt!

Mint hogy kezelje főispán úr megszabadította őket a rovaroktól. Nota bene, köztörvényesek között ült. Hát akkor ez nem volt úgy kialakulva, hogy lett volna kormány, meg mit tudom megfagyta az ízületeket, akkor még nagyon nyers volt a helyzet.

És akkor ott ült egy darabig. Aztán egy idő múlva kiderült, hogy helybeli zsidók, akiket ő mentett, vagy védett, vagy bujtatott, előkerültek, és igazolták őt, és egy tárgyalás is volt, majd kiszabadult.

Hát szóval ilyen állapotok voltak. A nagyapámékat természetesen kirúgták a birtokról, tehát mindenüket elvesztették, a házakat lepusztították, szóval ott olyan helyzet volt, hogy… K. Hát ugye gyerek voltam, nem vezettem én naplót, de azt tudom, hogy hánykolódtak szegények. Ugye ők a budapesti ostrom alatt itt voltak, éppen Budapesten, ahelyett, hogy ott lettek volna a saját házukban, Szolnok megyében.

Itt végigélték az ostromot, és mire vissza… Ja, akkor onnan eljöttek Pécsre, hozzánk, mert nem tudták, hogy hova menjenek, de hát az se volt egy állapot ugye, és akkor aztán egy idő múlva elindultak haza, és ott találtak egy nagy romhalmazt, és szóval ki voltak onnan toloncolva. Ha meg akarod őrizni az emlékedben azt, ami volt, akkor ne gyere velem, de ha kíváncsi vagy, hogy ott mi történt, akkor menjünk együtt! Tehát nem volt ház! És aztán később, húsz évvel ezelőtt vagy mikor tudtam meg, hogy egy egész falut fölépítettek azokból a téglákból, meg azokból az anyagokból, egy utcát,— mondták.

Hát jó, mindegy. Ami elveszett, az elveszett! Persze az apám nem kapott állást. Pécsről eljöttünk Pestre, hogy szem elől tévesszenek, hogy védve legyünk a nyilvánosságtól, mert itt nem annyira ismerték őt, és akkor itt még valami vacak kis állása volt rövid ideig. Szerzett nekünk lakást fönn a Rózsadombon, és egy idő után B-listázták. Mint hogy kezelje ezt nem mindenki tudja, hogy mi az, az annyit jelent, hogy nem kaphatott állást.

Nemkívánatos személy. Tudtam, hogy ott még egy üres ágynak maradni kellett. Mindenki mást kitelepítettek, de minket nem, mert nem találtak meg. És akkor rendetlenség volt, szóval nem volt az olyan jól megszervezve. És akkor így, tulajdonképpen illegálisan léteztünk. És aztán hát… túl részletesen nem akarom elmondani, de szóval olyan volt a helyzet, hogy mikor jött a forradalom, akkor… K. Még az iskoláiról azért mondjon… mert azt se volt egy… V. És akkor kiderült, hogy van ez az iskola, amit Iparrajz iskolának hívták akkor, hát most nem tudom, hogy mi a neve… K.

Szerintem ez a… nem ott, a Kálvin tér mögött?

Szerkesztővita:Hungarikusz Firkász/Archív 12

Tehát az Ipar- és Képzőművészeti Középiskola. Oda is protekcióval, az egyik tanár gondolta magában, hogy na, ezeket segíteni kell. A két N betűs, a Nemessányi Mária és a Nikolits Andrea, és tudta, hogy minket nem fognak fölvenni, mert a Nemessányi Marinak az apja nyugalmazott ezredes megfagyta az ízületeket, és az Orsolyáktól jövünk, na, gondolhatja! De három szakmája volt, ami nagyon ritka a tanárok között, matematika, történelem és földrajz.

Így szükség volt rá. Kara Jenőnek hívták. Érdekes, hogy emlékszem a nevére. És ő úgy gondolta, hogy megpróbálja… K. Föl is vettek minket, ott is voltunk két évig. Persze komiszkodtunk, meg nem nagyon tanultunk, de ott is a szakmai része, az csak két év után indult volna be, és én textiltervezésre akartam menni. De hát mire odajutottam volna, addigra az is megszakadt, mert nem lehetett kibírni.

Állandóan a propagandával foglalkoztak ahelyett, hogy tanultunk volna, és nem, szóval a légkör borzalmas volt: május elsején ki kellett vonulni a vörös zászlóval, akkor az elvtársak előtt, az emelvény alatt tisztelegni kellett, meg mit tudom én.

Navigációs menü

Nekünk ez nem tetszett. És hát közben a bátyámat elvitték munkaszolgálatos katonának. Az apám teljesen állás nélkül volt, ő feketén, ilyen ékszerrel meg arannyal, seftelt szegény — ami ugye életveszélyes volt. Mit jön ide kutakodni? A férjem nincs is itthon, nincs semmi eldugva. És akkor találtam ezt a hirdetést az újságban, hogy keresnek tehetséges festéshez, rajzhoz értő, főiskolát végzett fiatalokat. Hát gondoltam magamban, tizenhat éves koromban hogy lenne nekem főiskolám, de hát gondoltam, írok nekik, mit tudom én, hátha.

És egy hölgy fölhívott telefonon, hogy el volt bűvölve az én levelemtől, merthogy nem próbáltam megjátszani magam, hanem őszintén megmondtam, hogy nincs végzettségem… de én azt írtam, hogy nagyon gyorsan tanulok, és én tudok rajzolni és festeni, és mindent meg tudok tanulni, tehát jöjjek el. És akkor elmentem egy interjúra, és fölvett. Hát a selyemfestés, az tényleg egy bizonyos technika, amit öt perc alatt megtanultam, az nem volt probléma.

Vagy ki volt ez? Ami sajnos egy év múlva meg is szűnt, mert már akkor nem engedélyezték, de addig ott voltunk. Azért mondom többes számban, mert a Nemessányi Mari barátnőmet is bevittem oda, mint hogy kezelje kellett egy kontúrozó, és kellett festő.

megfagyta az ízületeket, mint hogy kezelje vállfájdalom hideg

És én nem tudtam, hogy nekem jó színérzékem van, de úgy látszik, hogy volt, és rengeteg szép dolgot festettünk. Mari kontúrozott.

Soha ne add fel! - Gunagriha előadás - Komárnó, 2016.05.03

Persze olyan volt a kezem, mint egy kubikosnak, mert teli volt mindig lemoshatatlan festékkel. De ez a piszok megmentette az életemet egyszer, mikor igazoltattak, úgyhogy az se volt hiába… Minden összefügg! Hát úgy nézek ki, mint aki nem dolgozik? Hát szóval minden jó valamire. Ez volt egy darabig, akkor megszűnt, és akkor megint ott álltam megfürödve, hogy most akkor mit tegyek? Akkor szintén egy hirdetésre válaszoltam, a Fővárosi Finommechanikai Vállalatnál kerestek átképzőst.

Orvosi műszereket gyártottak ezt állították. Hát oda is elmentem, de persze rettegtem, mert hogy fognak megfagyta az ízületeket ide fölvenni? Én osztályidegen vagyok, engem nem lehet átnevelni! De ott úgy látszik, azt hitték, hogy én elég fiatal vagyok, hogy meggyőzzenek a kommunizmus nagyságáról.

Amikor hallgatni kellett, akkor hallgattam, szóval ösztönösen.

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Na jó! Úgy kérdezett, az apámról. A nagyapámról. Meg hogy mi volt a foglalkozásuk stb. Hát olyan kitérő válaszokat adtam. Persze orvosi műszerekről szó se volt, mint kiderült, irodagépeket javítottak, meg ilyen dolgokat. Nekem olyan mindegy volt. Csak hogy oda bekerültem. Ez tartott egy darabig, talán egy megfagyta az ízületeket.

Végül mint hogy kezelje mentem. Ugye a bátyámat elvitték munkaszogálatos katonának, a szüleim, mikor a Rózsadombról szétmentünk, elmentek Szolnokra a nagyszülőkhöz — mert ott még volt megfagyta az ízületeket ház, amit ugyan elvettek tőlük, de három szoba megmaradt, és oda be lehetett menni —, de aztán őket is kitelepítették. Na most az apámék nem voltak rajta a listán. Szóval észbontó, hogy min múlott az embernek a térd hemarthrosis És akkor a nagyapámat kitelepítették Cibakházára, és az apámék pedig elhúzták onnan a csíkot, és valahol Alsógödön, vagy valahogy a Duna partján béreltek egy kis nyári házat, és gondolták, hogy majd onnan keresnek valami lakásfélét.

Az ízületek patológiájának kizárólag a népi jogorvoslatokkal való kezelésére, és még inkább arra, hogy önállóan alkalmazzák őket, anélkül, hogy konzultálnának orvosával, a diagnózis előzetes vizsgálata és tisztázása még mindig megéri.

Szóval ilyen teljesen bizonytalan és lehetetlen helyzet volt. Se lakás nem volt, se semmiféle remény arra, hogy konszolidálódik a helyzet, vagy hogy az megfagyta az ízületeket békén padagra ízületi fájdalom, vagy… Hát szóval egyedül maradtam.

Aztán jött a forradalom. És hogy éltek, meg miből élt? És attól két utcával odébb, az Akácfa utcában volt egy albérleti szobája a férjemnek, és odaköltöztem. A legbüdösebb ház volt, ami létezett egész Budapesten!

Erre a mai napig is megesküszöm, mert rengeteg kóbor, kanmacska volt benne — és azt nem kell mondanom, hogy az milyen szag — és egy mint hogy kezelje albérleti szobában, hogy olyan lakások voltak, hogy nem volt fürdőszoba, sőt vécé se csak a közös, a lépcsőházban. Hát én ilyen ház… nem is tudtam, hogy ilyen ház létezik még egyáltalán.

És az ember belépett a konyhába, utána volt a nagyszoba, ott lakott egy nagyon beteg öregasszony a lányával, ágyban feküdt, az öregasszony. Azon kellett nekünk keresztül menni, és akkor volt egy kis szoba, azt hiszem, cselédszoba, vagy nem tudom, mi, ahol, ha az ember bement, akkor mindjárt nekiment a szemközti falnak, olyan pici volt. Az volt a mi szobánk, és mindjárt az első éjjel számomra kiderült, hogy ott nyüzsögnek a poloskák! Én még olyat sose láttam!

Ehhez Ön is hozzájárulhat a tudomására jutó bármilyen mellékhatás bejelentésével.

Nem nagyok, hanem ilyen pici kis újszülött, átlátszó, rózsaszínű lábakon mozgó pöttyök, és halálra martak! Borzalmas volt! Arról nem beszélve, hogy állapotos voltam, és a macskaszagtól állandóan rosszul voltam, mert amúgy is rosszul lett volna az ember, de… hát szóval mindegy.

Szerencsére nem tartott ez sokáig ott, mert az apám, aki Gödről ugye bejárt Pestre itt-ott, és keresett mindenféle lehetőségeket, és megtudta, hogy a Pannónia utcában van egy lakás, mert ott meghalt egy öregasszony a harmadik emeleten. Ugye ilyen társbérletek voltak, szép nagy lakások, de hát felosztva ott nem tudom, hány szobára.