A csigolyák ízületi ízületei l1-s1
Tartalom
Az emberi gerincoszlop 24 egyedi csigolyából, keresztcsontból és a farkcsontból álló összetett struktúra. A gerinc fő funkciója a gerincvelő védelme, a törzs mozgékonyságának biztosítása, valamint a teherviselés áthelyezése a fejről és törzsről a medencére.
A flexibilis csigolyaközti porckorongok miatt a gerincoszlop egy hajlékony szerkezet, mely képes felfogni a rázkódást és vibrációt, mielőtt azok elérnék az agyat. A gerinc belső passzív stabilitását a porckorongok adják, valamint az ezeket körülvevő szalagos struktúrák, melyet kiegészít a gerinckörüli izomzat funkciója. A gerinc négy régióra osztható: nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti régiókra.
A nyaki és ágyéki szakasznak a legjelentősebb a klinikai vonatkozása hisz a leginkább teherviselők, a legmozgékonyabb elemei a gerincnek, s ennél fogva a trauma és a degeneratív elváltozások is ezeken a területeken a leggyakoribbak. A keresztcsonti és farkcsonti gerincszakasz kivételével a a csigolyák ízületi ízületei l1-s1 egymással feszes ízületekkel kapcsolódnak, ebből eredendően az egyes csigolyák közti a csigolyák ízületi ízületei l1-s1 kicsi, viszont a teljes gerinc mozgásterjedelme jelentős.
Ez a szerkezet — az izmokkal funkcionális egységet képezve — alkalmassá teszi a gerincet arra, hogy a test stabil tartóvázául szolgáljon, ugyanakkor mobilis is legyen elhajlás, saját hossztengelye körüli rotáció, rugalmasság. A háti szakasz a mellkas integráns része s következésképpen a legmerevebb is. A keresztcsonti és farkcsonti csigolyák többnyire összecsontosodtak, a medenceöv alkotásában vesznek részt.
A csigolyák Az első 24 csigolyát valódi vertebrae veareaz utolsó 9 — 11 nagymértékben módosult csigolyát álcsigolyáknak v. Az atlas és az axis C1-C2 is nagyban eltér a valódi csigolyáktól, ezért külön említenénk. A csigolyatest fő biomechanikai funkciója az, hogy viselje a gerinc nyomóterhelését, mely a test súlyából és az izmok által kifejtett erőkből következik.
Ennek megfelelően a csigolyatest dimenziói növekednek a nyaki régiótól a lumbális felé.
Leggyakrabban a C3-C5 és L4-S1 érintett. Spinalis stenosis a dorsalisan kialakuló osteophyták miatt. Sebészileg elmerevített gerinc A gerinc csontos fúziója fémanyaggal vagy anélkül.
A csigolyatest felépítése az erősen porózus trabekuláris csontgerendák és a meglehetősen szilárd kortikális külső héj részt foglalja magába. A kortikális rész nagyon vékony csupán 0,5 mm. A trabekuláris állomány viseli a függőleges nyomóterhelés legnagyobb részét, s a kortikális rész egy olyan erős struktúrát alkot, mely még inkább ellenáll a csavarásnak és a nyíró a csigolyák ízületi ízületei l1-s1.
A valódi csigolyák közös tulajdonságai 1. Corpus vertebrae csigolyatest. Trabekularis csontállományból áll, melyet kívülről tömör, kortikalis réteg fed. Arcus vertebrae csigolyaív. Csigolyatest hátsó, oldalsó részéről eredő ívek, melyek hátul egyesülnek. Eredésénél, a haránt— és ízületi nyúlványok előtt egy bevágást mutat alul és felül incisura vertebralis superior et inferior.
Két csigolya közötti bevágások a csigolya közti lyukat foramen intervertebrale fogják közre. E lyukak mérete változik mozgás közben 3. Processus transversus harántnyúlvány. A csigolyaív oldalsó részéről ered. Processus articularis superior et inferior. A csigolyaív hátsó — oldalsó részéről erednek felfelé és lefelé a páros ízületi nyúlványok. Processus spinosus tövisnyúlvány. A csigolyaív hátsó részéről ered. Formaen vertebrae csigolyalyuk.
A csigolyatest és a csigolyaív fogják közre. A többi csigolyával a gerinccsatornát canalis vertebralis alkotják.
Merev gerincek és sérüléseik
A nyakcsigolyák sajátosságai 1. Kettő gyökérrel ered, közöttük lévő lyuk a foramen transversarium ez specifikus a nyakcsigolyákra.
A hetedik csigolya kivételével itt fut az arteria vertebralis, vénák és szimpatikus idegek. A harántnyúlványok két gumóra végződnek, a közöttük lévő vályúban lépnek elő a gerincvelői idegek.
Gumóban végződik, erősen kiemelkedik, ezért jól kitapintható tájékozódási pont. Tuberculum anterius et posterius. Az atlas fejgyám sajátosságai A C 1 nyakcsigolya 1. Massa lateralis. Az atlas oldalsó része, mely előrefelé az arcus anteriorban, hátrafelé pedig az arcus posteriorban folytatódik. A harántnyúlványok szélesebbek, mint a többi nyakcsigolyánál, ezért az a.
Itt helyezkedik el a fovea articularis superior. Ez a condylus occipitalis ízfelszíne, közös elliptoid ízfelszín részei.
Arcus posterior. Hátulsó ív 3.
Nyak- és vállfájdalom, ritkán a rekesz bénulása C5 Hypalgesia a C5 dermatoma területén a váll lateralis részéna m. A 45 éves férfi alsó végtagjai 2 év alatt fokozatosan elgyengültek, vizeletretentio alakult ki.
Arcus anterior. Fovea dentalis. A dens axis ízfelszíne. Sulcus arteriae vertebralis. A fov. Az axis sajátosságai A C a csigolyák ízületi ízületei l1-s1 nyakcsigolya 1. Dens axis fognyúlvány.
A csigolyatest felfelé a fognyúlványba megy át. Elől az atlas fovea dentisével ízesül. Hátul az atlas arcus anteriorját áthidaló szalaghoz ligamentum transversum ízesül. Facies articularis superior. Háztetőszerűen lejtő ízfelszínek a dens axis két oldalán.
Az atlas fov. A felső két nyakcsigolya nem képez foramen intervertebralét,a 2. Hátcsigolyák sajátosságai 1.
Fovea costalis transversalis. A harántnyúlvány gumós végén, elől lévő ízfelszín, a bordatestek ízesülésére. A csigolyatest két oldalán, felül és alul a bordafejek ízesülésére 1, 11, 12 csigolya kivételével.
X A processus poszt-traumás vállízületi tünetek látható nyúlványok és ízesülések: 1. Processus mamillaris. A processus articularis superior hátsó felszínén lévő nyúlvány. Processus accessorius.
Ennyi minden miatt fájhat a derekad
A harántnyúlvány maradványa. Processus costarius. X Keresztcsont os sacrum és farkcsont os coccygis A sacrum öt keresztcsonti csigolya összecsontosodásából keletkezett, elgörbült ék formájú, a gerincnek a medencéhez csatlakozó része.
- Mit kell tenni, ha a karok ízületei fájnak
- Arthrosis kezelés íj
- Milanovich Domi Ezeket olvasd a nyáron, ha érdekel a pszichológia Szokott fájni a derekad?
- Ennyi minden miatt fájhat a derekad - Dívány
- A gerinc anatómiája
- Neurológia | Digitális Tankönyvtár
Hozzá alulról csatlakozik a farkcsont, mely négy — hat csökevényes csigolya. Közülük az első némileg hasonlít egy csigolyához, különálló is lehet.
- A csípő-keresztcsonti ízület gyulladása (sacroileitis)
- A kézízületek sérülése
- Merev gerincek és sérüléseik
A többi csökevényes, kocka vagy téglatest alakú. A keresztcsont elülső felszíne: 1. Basis ossis sacri. Itt ízesül az ötödik ágyékcsigolyával. Facies auricularis. Itt ízesül a medencecsonttal. Foramina sacralia pelvina. Két oldalon négy — négy. Linae transversae. Összecsontosodás helyét jelzik.
További cikkek
A hátsó felszín: 1. Crista sacralis mediana. A proc. Crista sacralis medialis. Crista sacralis lateralis. Foramina sacralia dorsalia. Az előző kettő között. Hiatus canalis sacralis. A gerinccsatorna alsó bejárata. Cornu sacrale. Az előző két oldalán elhelyezkedő nyúlványok. Összeköttetések Synchondrosis porcos a két csigolya discus és a kétoldali kisízületek között. A csigolya üvegporcos zárólemeze véglemeze alkotja a két csigolya közötti porckorong valamint a csigolyatest szivacsos állománya közötti határt.
A gerinc túlmozgékonyság - Dr. ORMOS GÁBOR PhD
A zárólemez egyik legfőbb funkciója, hogy megakadályozza a porckorong betüremkedését a csigolyatestbe, és hogy egyenletesen megossza a csigolyatestre irányuló terhelést. Sűrű porcrétegével a véglemez félig áteresztő membránként is szolgál, mely lehetővé teszi a porckorong táplálását diffúzió útján csigolya szivacsos állományából.
A discus intervertebralis a csigolyatestek között teremt folytonos, rugalmas összeköttetést, felül és alul üvegporc választja el azoktól.
Belső magja, a nucleus a térdízület vérkeringésének helyreállítása kocsonyás állagú, a magot kívülről a rostporcos anulus fibrosus borítja.
A porckorong a test legnagyobb érhálózat nélküli heterogén morfológiájú speciális struktúrájú eleme. Az anulust jellemzi, hogy képes vizet megkötni és ezáltal megduzzadni. A rostos gyűrű lemezes felépítésű, mely különálló, koncentrikus rostos rétegből áll, egymást radier irányban keresztbe szövő rostokkal. A rostok irányultsága változik, így a gyűrű mechanikai tulajdonságaiban régiónként variáció található. A porckorongot az összenyomás, hajlítás és csavarás összetett kombinációja terheli.
Az egészséges porckorongban az axiális függőleges irányú terheléseket a gél állapotú mag hidrosztatikus összenyomása viseli, s ennek ellenáll a külső rostos gyűrűben keletkező feszültség, mely egy pneumatikus kerékhez vagy vizes ballonhoz is hasonlítható.
A porckorong a reá nehezedő a nyomást egyenletesen osztja el a csigolyatestek felszínén. Utóbbi Pascal törvényéből vezethető le, miszerint a folyadékban a nyomás minden irányban egyenletesen terjed, bármilyen helyzetben is van egy csigolya, az alatta levő porckorong anulus fibrosusán és így a csigolyatesten is a nyomás egyenletesen oszlik el.
A kor előrehaladtával a mag víztartalma csökken, melynek a következtében a porckorong rugalmassága is csökken, és a nyomás egyenlőtlenül tevődik át csigolyatestre.
A porckorongok tápanyagellátása a szomszédos üvegporcokon keresztüli diffúzióval történik. A porckorongok a gerinc hosszának negyedét teszik ki. A napközbeni terhelés hatására dehidrálódnak és éjszaka az erőhatás megszűntével rehidratálódnak.
A napi folyadékcsere jelentős fontosságú a porckorong tápanyagellátásában. A C1 és C2 csigolyák között nincs discus. Csigolyák közötti kisízületek zygapophysalis ízületek Az íznyúlványok között jönnek létre a csigolyák közti kisízületek, melyeknek elsősorban a gerinc különböző irányú mozgásaiban van szerepe.
A nyaki régióban speciális uncovertebrális ízületek a csigolyák ízületi ízületei l1-s1 Luschka-ízületek fejlődtek ki, melyek az egyik csigolyatest és az alatta levő csigolyaív bázisai között helyezkednek el. Nem valódi ízületek, de ízületre utaló jegyeket mutatnak. A porckorongok másodlagos hasadásaiból keletkeznek a mozgások okozta erőbehatások hatására s 10—20 éves kor között jelennek meg.
Szerepük jelentős a nyaki régió degeneratív elváltozásainak kialakulásában. Syndesmosis szalagos összeköttetés A gerincet az ízületektől függetlenül szalagkészülék fogja össze. A csigolyatestek elülső felszínén tapad a ligamentum longitudinale anterius 1a hátsó felszínén azaz a gerinccsatorna elülső falán a ligamentum longitudinale posterius 2.
Az utóbbi mint membrana tectoria a nyaki szakaszon beborítja a fejízületek szalagkészülékét. A ligamentum flavum 3 az egyes csigolyaíveket köti össze a foramen intervertebralék kivételével. A ligamentum supraspinale 4 a tövisnyúlványok felett fut, a hetedik nyakcsigolyától felfelé a tarkóizmokat elválasztó szalaggá ligamentum nuchae önállósul.
A ligamentum intraspinale 5 az egyes tövisnyúlványok között, a ligamentum intertransversale 6 az egyes harántnyúlványok között fut. Synostosis csontos összeköttetések A keresztcsont és a farokcsont összecsontosodott csigolyák maradványai. A keresztcsontban 20 éves korig a csigolyák között hyalinporc és intervertebralis discusok láthatóak. Feji ízületek Kettőt különböztetünk meg. Az ariculatio atlantooccipitalis a condylus occipitalisok és a két fovea articularis superior között jön létre.
Gerincsérv, isiász, lumbágó, gerinc-idegbecsípődés (biologika, ujmedicina, GNM)
Az ízfelszínek egy haránt, hosszúkás tojásidomnak felelnek meg. Mozgásai: bólintás, hátraszegés, oldalra hajtás.
Az articulatio atlantoaxialis pedig a dens axis ízesül az atlas elülső ívéhez, és két oldalt az atlas alsó ízfelszíne ízesül az axis felső ízfelszíneivel. Közösen egy függőleges kúpízületet alkotnak. Mozgása a forgatás. A fejízületeknek közös szalagkészülékük van, fő feladatuk az ízületek helyben tartása, a fej mozgásainak korlátok közé szorítása és a gerinccsatorna elzárása a környezetétől.