A hüvelykujjai ártanak, mit kell tenni

A nyitólapról ajánljuk

Szép, nyugalmas áprilisi nap volt. Legalábbis reggel még úgy indult, mint egy kifogástalanul szép, nyugalmas áprilisi nap. Az iskolafolyosó keskeny ablakain ferdén ömlött be a fény, megvilágította a faliújságot, a KRESZ-táblát, viszont homályban hagyta a bekeretezett tablókat.

A tablókon apró fényképek sorakoztak, a fényképeken lenyalt hajú fiúk néztek szigorúan a lármás folyosóra, mint akik neheztelnek valamiért. Talán azért, mert nem jutott nekik fény, vagy talán azért, mert ők már a hüvelykujjai ártanak innen.

A hüvelykujjai ártanak tekintetük több komolyságot követelt; meg kell mondanunk, hogy hasztalanul, mert senki sem figyelt rájuk.

A folyosón nyüzsgő gyerekek szeme elsiklott róluk, apró-cseprő ügyekkel foglalkoztak, s ha némelyik gyereknek eszébe jutott, hogy egyszer az ő fényképe is fel fog kerülni egy ilyen tablóra, s ő is ilyen szigorúan fog majd nézni — gyorsan elhessegette a fejéből a gondolatot.

A jövő messze volt, megfoghatatlan, a jelen viszont izgalmas, fénylő, mint ez a szép, nyugalmas áprilisi nap.

JEGYZETEK.

Karcsi és Jóska a faliújságnak dőlve napozott. Kihasználták a becsöngetés előtti perceket. Jóska féloldalt fordította szelíd arcát egy elsárgult cikken, mint valami párnán. Karcsi feje ellenben izgett-mozgott, fészkelődött a cikkeket tartó gombostűk között.

Térde közé szorította a táskáját, két karját kifeszítette, s önkívületben tartotta arcát a fénynek. Olyanok voltak, mint egy tengerparti csendélet. A tengerparti csendélet tagjait nem zavarták a gúnyos megjegyzések, amelyek tartalma röviden úgy foglalható össze, hogy az iskola verhetetlenül leglustább őrse a Vadliba őrs.

Jóska lassan megfordította az arcát, Karcsi abbahagyta a fészkelődést, Süle pedig végtelen lassúsággal a bokája közé csúsztatta a táskát.

A gúnyos megjegyzések ekkora közöny láttára elnémultak. Süle a csendre kinyitotta fél szemét, majd a vadlibák harci kiáltását hallatta: — Gá-gá, vadlibák! Marci, a Vadliba őrs őrsvezetője szigorúan nézett végig rajtuk. Kétségtelen, hogy ebből a fiúból sugárzott a tekintély. Olyan volt a megjelenése, hogy az ember nyugodtan rábízhatott volna, mondjuk, egy nagyobb pénzösszeget vagy fontos levelet, hogy adja postára.

Őrá nem szólt az ellenőr a villamoson, mert első látásra elhitte, hogy megvan a bérlete, méghozzá tiszta, gusztusos celofántokban; s ő volt az, akit nem követett árgus szemmel az eladó az önkiszolgáló boltban, artrózis kezelő lámpa akár el is sétálhatna a pénztárosnővel együtt feketekávézni: Marci vagy megvárta volna őket, vagy a vásárolt holmi ellenértékét hiánytalanul otthagyta volna a pulton.

Egyszóval Marci kiváló jellem volt, s ami még ritkább: ez minden a hüvelykujjai ártanak erőlködés nélkül meg is látszott rajta. Marci elvonulása után a napozók is leváltak a falról. Közrefogták a lihegve érkező kis Recét. A kis Recét azért hívták így, hogy bátyjától, a nagy Recétől megkülönböztessék. Táskája egy kinyúlt expanderrugón lógott. Zsebéből nagy, fényes szekrénygombot vett elő, s megmutatta a a hüvelykujjai ártanak.

A legtöbb nyomelemből naponta csupán néhány ezred- vagy milliomodgrammnyi szükséges a szervezet normális működéséhez. Ám ezen csekély, de szükséges mennyiség elmaradása többszörösen is rossz szervezetünk számára, mert ásványi anyagok híján a vitaminok jótékony hatása is kárba vész: ha az ásványi anyagok hiányoznak, a szervezet nem tudja hasznosítani a vitaminokat… A magnézium, a foszfor, a kálium, valamint a kloridok súlyozottan fontosak a szervezet normális működéséhez, más ásványi anyagokból néhány ezred- vagy milliomodgrammnyit használunk fel naponta. Ennek oka, hogy az ásványi anyagok, illetve a nyomelemek számos összetett kémiai reakcióban együttesen vesznek részt, és erősítik egymás hatását. A szervezetnek a magnézium, a foszfor, a nátrium, a kálium, a klór, a kalcium mellett még legalább tíz nyomelemre van szüksége, mint a cink, a vas, a réz, a mangán, a bór, a jód, a molibdén, a króm, a kén, a fluor, a szelén és a vanádium.

Itt megy be a rugó, s a lyukat betömöm ragasztóval! A vadlibák leplezetlen irigységgel nézték a nem mindennapi táskatartót. A kis Rece büszkén vonult be a tanterembe, s előkészítette a szekrénygomb ráhelyezését az expanderrugóra: megkérte Sülét, aki előtte ült, hogy ma kivételesen ne mozogjon, sőt ha lehet, úgy üljön, mint egy lőtábla.

Új, rejtélyes vírus bukkant fel - Ezt kell tenni, ha kitör a globális járvány

Aztán bicskával szilánkokat faragott a ceruzájából, kirakta őket a padra, és boldog mosollyal nézett a délelőtt elé. A rendkívüli őrsi gyűlés vidáman kezdődött. A kis Rece zsebében az utolsó órán kiömlött a ragasztó, s szépen meg is száradt az óra végére. Mint valami borostyánba fagyott őskori tárgyak, úgy lapultak a megszáradt ragasztóban a zsebben maradt kincsek, mégpedig egy savanyú cukor, egy szemöldökcsipesz, egy kétforintos meg egy zseblámpakörte. Nézegették a sárga gombócot.

Ugyanis Süle javaslatára a kis Rece az egész zsebet kivágta bicskával a nadrágból, és a padra téve próbálta szétválasztani alkotóelemeire a zseb tartalmát. Marci az első pad tetején ült, a ceruzájával kopogtatott.

Szimpatika főoldal

Csendet kérek! Ha nem lesztek csendben, beadom a lemondásomat! Süle, maradj csendben! Süle megsértődve kapta fel a fejét.

„A tabuk csak ártanak”

Most véletlenül egy szót se szólt, némán piszkálgatta a kis Rece kivágott zsebét. Nem hagyom magam zsarolni! A Vadliba őrs rendkívüli ülését megnyitom! Történt valami? Mondom: elképzelhető — szögezte le Süle gunyorosan. Azért jöttünk össze, hogy megbeszéljük Péter ügyét. Arra oda kell figyelni! Sülének azonban nem volt érzéke ilyen finomságok iránt, morogva ellenkezett: — Mit kell ezen ennyit beszélni?

A mai orvostudomány már nagyon fejlett! Nélkülözni tudja a mi segítségünket! Büszkén nézett körül, de Marci szigorúan leintette.

Nekünk, a Vadliba őrsnek! Az ügy nem tűr halasztást! Ő még ezt sohasem mondta. Érdekes, vannak szavak, amelyek neki egyszerűen sohase jutnak az eszébe! Szívvel-lélekkel Marci mellé állt. Mi a teendő? De rögtön meg is bánta, mert Süle letorkolta: — Ez olyan gyerekes dolog, ez a csokoládé!

LERAGASZTOTT HÜVELYKUJJ kihívás - Fruzsival és Barnival - IHNIH

Karcsi elpirulva válaszolt Sülének: — Akkor találj te ki valamit! Kritizálni könnyű! Marci elsimította a hirtelen támadt feszültséget.

Induljunk ki abból, hogy mire van a legnagyobb szüksége egy betegnek. Süle tovább akadékoskodott: — Nyugalomra!

Keménykalap és krumpliorr

És ez ráadásul nem is kerül semmibe! Marci türelmesen válaszolt, még a hangját sem emelte fel: — Én ezzel nem értek egyet. Gondolkozz csak; ha te lennél beteg, mit kívánnál?