Csontritkulás tünetei és kezelése

Csontritkulásellenes gyógyszerek. Csontritkulás áttekintés

Nyomtatás A terápiában számos készítmény áll rendelkezésre a bizonyítékokon alapuló orvoslás eredményeinek megfelelően — az egyéni kockázati jellemzőktől függő gyógyszerválasztásról és az újabb kutatásokról ad aktuális helyzetképet ez a cikk.

  1. Ízületek fáj a munkából
  2. Ha Önt érdekli a hormonkezelés, akkor érdemes tudnia, hogy ma már tapasz, krém és hüvelygyűrű formájában is hozzáférhető.

A csontritkulás oszteoporózis a vázrendszer generalizált betegsége, ismérve a csonttömeg fogyása és a csontszövet mikroszerkezeti károsodása, ami fokozott törékenységhez vezet. A Németországban 7,8 millió 50 év feletti beteget BoneEVA vizsgálat érintő probléma népbetegségnek számít, gyakorisága mindkét nemben növekszik.

Hogyan kezelhető a csontritkulás?

A csontritkulás prevalenciája a szomszédos német ajkú országokban is emelkedik a korösszetétel változásával, szaporodnak az oszteoporózishoz köthető törések, a kor előrehaladásával a törések gyakorisága is emelkedik.

Másodlagos prevenció a kielégítő kalcium- és D-vitamin-ellátás napi — mg kalcium, napi — NE D-vitamin.

csontritkulásellenes gyógyszerek hogyan lehet edzeni az ízületi fájdalmak miatt

A gyógyszeres terápia szükségessége a törési kockázatból, illetve a már elszenvedett csontritkulásos törésekből következik. A WHO-kritériumok alapján oszteoporózisról akkor beszélünk, ha a T-pontszám nem haladja meg a —2,5-et, és a csontok ásványianyag-tartalma a törés független kockázati tényezője, de egyedül ezekből csontritkulásellenes gyógyszerek kritériumokból az egyéni törési kockázat és a kezelés javallata nem vezethető le.

A csontritkulás legújabb gyógyszeres kezelési lehetőségei - HáziPatika

Ennek meghatározásában nincs egyetértés az oszteológia képviselői között. Míg Franciaországban, Csontritkulásellenes gyógyszerek és Svájcban életkortól függő abszolút töréskockázatot, azaz korral változó intervenciós küszöböt vesznek figyelembe a törésküszöb meghatározásában, 4,17 addig az USA-ban és Németországban fix, kortól független intervenciós küszöböt állítottak fel lásd a német oszteológiai szervezetek es irányelveit.

A hormonális változás ugyanis a csontsejtek termelődésének és lebomlásának egyensúlyát is megváltoztatja. Az oszteoporózis sérülékenyebbé, törékenyebbé teszi a csontokat, megnő a törések, deformációk kockázata. A nem kívánt mellékhatásokkal járó hormonkezelések, a hiábavalónak bizonyuló kálcium- és ásványianyag-bevitellel operáló megoldások, valamint a káros folyamatokat eredményező, a csonttömeget növelő különféle terápiák után az elmúlt évtizedben a gyógyszeripar a csontszövet felépülésének és bontásának sejtszintű mechanizmusait kezdte vizsgálni. Így találtak rá azokra a speciális fehérjékre, az egyes kulcsfehérjék működését befolyásoló úgynevezett monoklonális antitestekre, amelyek kulcsszerepet játszanak a csontképződésben.

Ma nemcsak a beteg kórtörténetére és kockázati tényezőire alapozott gyógyszeres terápia indikációjának meghatározása lehet egyénre szabott, hanem a különböző hatóanyagcsoportok fejlesztésének köszönhetően a gyógyszerek kiválasztása is. Hormonterápia A hormonkezelés a posztmenopauza korai időszakában első tíz évében csontritkulásban szenvedő betegeknél jön szóba, átfogó felvilágosítást követően, leginkább akkor, ha a beteg változókori tünetekre panaszkodik.

A csontritkulás előfordulása

Az emlőkarcinóma, a stroke és a mélyvénás trombózis aggodalmat keltő hormonterápia alatti incidenciája miatt a csontritkulás komoly kockázatának kitett nőket részletes tanácsadásban kell részesíteni, kezelésüket személyre szólóan kell elbírálni.

A hormonkezelés 5—10 évig tarthat, de oszteológiai nézőpontból a posztmenopauzális csontritkulás elsődleges prevenciójában nem tekinthető első vonalbeli kezelésnek.

Bár egy metaanalízisben megállapítható volt a 60 év alatti nők teljes mortalitásának csökkenése, a 60 évesnél idősebbek korcsoportjában ilyen összefüggést nem tudtak bizonyítani. Egyéb ellenjavallat hiányában a terápia haszna 60 éves kor alatt meghaladhatja a kockázatot. Agonista hatással vannak a csontanyagcserére, antagonistaként hatnak a méhre és az emlőre. Az elsőként megismert SERM, a tamoxifen receptorpozitív emlőkarcinómában alkalmazható adjuváns kezelés formájában, és csökkenti a daganat kiújulásának kockázatát.

Védő hatással van a posztmenopauzában lévő nők csontanyagcseréjére, csontsűrűségére és lipidmetabolizmusára. A csontritkulásellenes gyógyszerek 60 mg raloxifen legalább 4 évig adva alkalmas a posztmenopauzális csontritkulás megelőzésére és kezelésére. Gátolja csontritkulásellenes gyógyszerek oszteoklasztok aktivitását, növeli a csont ásványianyag-sűrűségét és csökkenti a törési kockázatot. Csökkenti az emlőrák veszélyét is, az endometriumra azonban nem fejt ki számottevő hatást.

Csontritkulás: van megoldás, csak drága

Mellékhatásokra is számítani kell: tromboembóliás eseményekre, némileg gyakoribb hőhullámokra, akárcsak hormonterápia mellett, 20 de a raloxifen a posztmenopauzális csontritkulás hatásos gyógyszerének számít. További harmadik generációs SERM készítmények vannak klinikai vizsgálati fázisban: a lasofoxifen, a bazedoxifen és az arzoxifen a változókori oszteoporózis terápiájában részlegesen elfogadott gyógyszer, de jelenleg csontritkulásellenes gyógyszerek nem állnak rendelkezésre.

Biszfoszfonátok A biszfoszfonátok hatásos csontreszorpciót gátló szerek, bizonyíthatóan csökkentik a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot. Az első generációs etidronátot elégtelen hatása, illetve kifejezett mellékhatásai miatt csak ritkán alkalmazzák. Második generációs biszfoszfonát a pamidronát. Nem törzskönyvezték a csontritkulás megelőzésére és kezelésére, bár a FOSIT tanulmány eredményei alapján 3 hónapos intravénás alkalmazása a csont ásványianyag-sűrűségét kifejezetten növeli törésen már átesett és még át nem esett betegek esetében egyaránt.

Ezenkívül gyorsan csökkenti a csontritkulásos csigolyatörések okozta fájdalmat.

fáj a fájó ízület könyök sérülések

Engedélyezték viszont napi 10 mg-os vagy heti 70 mg-os adagban az alendronátot, bázisterápiával kombinálva, mely a FLEX vizsgálat 6 eredményei alapján 5 évnél is tovább bizonyult hatásosnak, ezért nagy töréskockázat esetén ajánlott gyógyszernek minősült.

Az alendronát a férfiak csontritkulásának kezelésében is bevált, és csökkenti a csigolyatörés relatív kockázatát szteroid indukálta csontritkulás esetén. A posztmenopauzális csontritkulás kezelésében engedélyezett harmadik generációs biszfoszfonátok a rizedronát, az ibandronát és a zoledronsav. Használatukat bázisterápiával kombinálva ajánlják. További alkalmazási terület ebben a csoportban is a férfiak csontritkulásának kezelése, valamint a szteroid indukálta oszteoporózis megelőzése és terápiája.

Napi 5 mg, illetve heti 35 mg per os rizedronát csökkenti a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot már 6 havi kezelés után. Az ibandronát havi egyszeri mg-os dózisban, szájon át adva, illetve negyedévenként adott 3 mg-os intravénás injekcióban egy évi kezelés után bizonyítottan csökkenti a törések kockázatát, hatása 3 csontritkulásellenes gyógyszerek változatlanul fennmarad.

A MOBILE tanulmány alapján az intravénás alkalmazás erőteljesebben javítja a csontsűrűséget és a csontfelszívódási markereket, mint az orális adagolás. Az intravénás ibandronát jobban tolerálható, ezért jobb beteg-együttműködéssel is lehet számolni.

Az emlőkarcinómás betegek aromatázgátló adjuváns terápiájában is alternatíva lehet az ibandronát, amely növeli a lumbális csontritkulásellenes gyógyszerek és a csípő csontsűrűségét. A zoledronát évi 5 mg-os dózisú, rövid intravénás infúzióban alkalmazva csökkentette minden jelentős oszteoporotikus törés kockázatát 3 év alatt, és az első hatóanyag volt, amellyel sikerült csökkenteni a halálozást.

Hormonok, kérdőjelekkel

A férfiaknál és a posztmenopauzában levő nőknél is jelentősen növeli a teljes csípő csontsűrűségét, és a szteroidszedés okozta csontritkulás esetében — különösen reumás megbetegedésekben — szignifikánsan jobban növelte a lumbális csigolyák és a combnyak csontsűrűségét, mint a rizedronát.

Csontritkulásellenes gyógyszerek onkológiai betegeknél a túl gyorsan lefolyt infúzió veseelégtelenséget okozhat, és egyes esetekben állkapocscsont-nekrózisról számoltak be. Stroncium-ranelát A stroncium-ranelát a stroncium és a kalcium szoros kémiai rokonsága miatt jelentős affinitást mutat a csontok iránt. Összehasonlítva a csontritkulás kezelésében alkalmazott többi gyógyszerrel, az oszteoblasztokat stimulálja és az oszteoklasztokat is egyértelműen gátolja, így a csontmetabolizmus egyensúlya pozitív.

Az esténként bevett, napi 2 mg-os dózisú stroncium-ranelát bázisterápiával együtt alkalmazva, 3 éves kezelés után csökkenti a gerincoszlop és a csípő töréseinek kockázatát, és 8 éven át nyújt védelmet a törésekkel szemben. A posztmenopauzális csontritkulás kezelésének A szintű ajánlásával rendelkezik.

Teriparatid és parathormon csontritkulásellenes gyógyszerek A teriparatid rekombináns humán parathormonanalóg PTH 1— Napi egyszeri 20 μg-os, szubkután dózisban, legfeljebb 24 hónapig alkalmazva javítja a biomechanikus teherbírást a csontátépítés stimulációján keresztül, nő a trabekuláris állomány és a kortikális állomány sűrűsége is.

lézeres ízületi fájdalomkezelés

Ez az első készítmény, amely a korábban elszenvedett, akár súlyos vagy nagyszámú töréstől függetlenül is védelmet nyújt az újabb törésekkel szemben. A teriparatidot engedélyezték a posztmenopauzális csontritkulás kezelésére, de Németországban a kötelező társadalombiztosítás terhére csak második gyógyszerként írható fel manifeszt csontritkulás esetén, abban az esetben, ha a legalább egy éve tartó egyéb antireszorptív kezelés ellenére 24 hónapon belül legalább két új törés következik be, vagy ha a biszfoszfonát, illetve a raloxifen nem tolerálható.

A teriparatid csontritkulásban szenvedő férfiaknak csontritkulásellenes gyógyszerek adható fokozott töréskockázat esetén, illetve nagy töréskockázattal járó, szteroid által indukált csontritkulás kezelésére is alkalmazható mind nők, mind férfiak esetében.

csontritkulásellenes gyógyszerek csípő trochanteritis kezelési áttekintése

Bizonyíthatóan csökkenti a csigolyatörések gyakoriságát, és egyedüli hatóanyagként serkenti a csont újjáépülését súlyos csontritkulásban. Alapvetően befolyásolják az oszteoklasztok differenciálódását és működését. A denosumab az IgG2 alosztályba tartozó humán, monoklonális ellenanyag. Célzottan gátolja a RANK-ligand aktivitását, ezzel új megközelítést képvisel az oszteoporózis és más csonttömegvesztéssel járó betegségek terápiájában.

Új csontritkulás elleni gyógyszer kapott zöld utat Amerikában - Qubit

Denosumabhoz kötődő neutralizáló ellenanyagok jelenlétét klinikai tanulmányokban eddig nem lehetett bizonyítani. A FREEDOM tanulmány kimutatta, hogy 3 évig tartó alkalmazás esetén a félévente adott 60 mg-os szubkután injekció szignifikánsan csökkenti a vertebrális, a nonvertebrális törések és a combnyaktörés kockázatát posztmenopauzában.

Már egyéves kezelés után kimutatható volt a lumbális csigolyák, a combnyak és a csukló csontsűrűségének növekedése. Ezért előrehaladott korú betegek kezelésekor a denosumab jó választási lehetőség. Csontritkulásellenes gyógyszerek biszfoszfonátok a mineralizált csontfelszínen rakódnak le, onnan az érett oszteoklasztok felveszik őket, ezekre a sejtekre közvetlen toxikus hatást gyakorolnak, de közvetett módon, a mevalonsav-anyagcsere befolyásolásán keresztül is hatnak rájuk.

A csontfelszínen hosszan nyomon követhetők, az alendronát és a zoledronát kifejezetten hosszú hatástartamú készítmények. Ezzel szemben a denosumab keringő ellenanyagként fejti ki hatását, gátolja az oszteoklasztok proliferációját, differenciálódását és az egész sejtvonal funkcióját, hatását gyorsabban fejti ki: 3 már egy hónapos kezelés után csökken a csont-turnovert jelző CTX paraméter értéke.

Kiválasztása a retikulohisztiocita rendszeren keresztül történik, függetlenül a vesétől, ezért a denosumab beszűkült veseműködésű betegeknek is adható.

Hogyan kezelhető a csontritkulás? A gyógyszeres kezelésen túl — amely biszfoszfonát, szelektív ösztrogénreceptor-modulátor, strontiumranelat, teriparatid típusú gyógyszerekkel történhet — fizikoterápiával kezelhető a betegség. A kalcium szükséges a normál csontozat fenntartásához. A D3-vitamin hozzájárul az egészséges csontozat és a vér normál kalciumszintjének fenntartásához. A cink, a mangán, a magnézium és a K-vitamin részt vesz a normál csontozat fenntartásában.

Tartós eredményhez folyamatos kezelésre van szükség. A kezelést nagy törési kockázatú nők, illetve olyan prosztatarákos férfiak számára engedélyezik, akiknél a hormonabláció a csonttömeg csökkenéséhez és a törési kockázat növekedéséhez vezet. Katepszin K gátlók A katepszin K inibitorok is befolyásolják az oszteoklasztok közvetítette csontátépülést. A katepszin K-t a papainszerű fehérjebontó enzimek ciszteinproteázok családjába sorolják.

Mozgásszervi betegségek

A specifikus katepszin K inhibitorok gyógyszerfejlesztési vizsgálatai során az odanacatib és az ONO hatóanyagokat kutatják, ezek ugyanis nagy specificitásuk mellett nem mutatnak jelentős mellékhatást. Az odanacatib heti 3—50 mg-os per os dózisban reverzibilisen gátolja a katepszin K-t, de nem csökkenti az oszteoklasztok számát, s a biszfoszfonátokkal és a csontritkulásellenes gyógyszerek összehasonlítva kevésbé kifejezetten gátolja a csontátépülési paramétereket és alig gátolja a csontújdonképződést.

Ilyen módon lehetséges a sejtszintű kommunikáció az oszteoklasztok és az oszteoblasztok között, ami megtartott csontújdonképződés mellett gátolja a csontreszorpciót. Ez a szétkapcsoló hatás eltér az összes többi antireszorptív hatóanyag működési mechanizmusától, mert azok mindig sejthalált okoznak. Dózisfüggő, jelentős mellékhatást bőrgyógyászati eltérés, légúti infekciók nem tudtak bizonyítani. A terápia egy évvel való meghosszabbítása további pozitív hatással volt a csontsűrűségre.

A denosumab elhagyásához hasonlóan és a biszfoszfonátokétól eltérően az odanacatib leállítása után újra csökkenni kezd a csonttömeg, mivel a gyógyszer nem tárolódik a csontokban.

Az antiszklerosztin antitest gátolja a szklerosztin funkcióját és javítja az oszteoblasztok aktivitását, így fokozza a csontszövet képződését. Ez tehát olyan csontszövetépítő gyógyszernek tűnik, amely a csontépítésre tisztán pozitív hatással van, a csontvesztést nem stimulálja. A szklerosztin egyike annak a kevés csontszelektív modulátornak, amit csak az oszteociták termelnek. A szerzők nem jeleztek érdekütközést.

You need JavaScript enabled to view it. Irodalom: 1. Baron R, Csontritkulásellenes gyógyszerek M. WNT signaling in bone homeostasis and disease.

Kik számítanak veszélyeztetettnek?

Csontritkulásellenes gyógyszerek Med ;— 2. Bone cells crosstalk: noncanonical Roring in the Wnt. Cell Metab ;— 3. Denosumab and bisphosphonates. Bone ;— 4. Osteoporose: Phasengerechte Therapie und Neues aus der Zellbiologie.

A csontritkulás legújabb gyógyszeres kezelési lehetőségei

J Mineralstoffw ;—7 5. Birkhäuser M.

Ha a betegség komollyá válik, a normális ülés, állás, köhögés vagy akár az ölelés is fájdalmas csonttörést okozhat. Az első törés után még valószínűbb, hogy több csont is el fog törni, ha kezeletlenül marad a betegség. A csonttöréses gerincfájdalmat könnyen meg lehet különböztetni a gerincsérv vagy a súlyos gerincferdülés miatti fájdalomtól, mert sokkal erősebb és hirtelenebb, máshoz nem hasonlítható fájdalmat tud okozni. Néhány ember esetében a fájdalom enyhül, ahogy a csont gyógyul, mások esetében tartós fájdalom jelentkezik. A tartós fájdalom kialakulásának esélyét megfelelő csonttörés utáni gyógytorna rehabilitációval minimalizálni lehet.

Ther Umsch ;— 6.