Calaméo - Stephen King - Cujo

Amikor az ízületek nyalogatják a bourbo fájdalmat

Önkiadás Ezért a szövegért csak a szerző felel, önkiadás, szamizdat, in medias res, alternatív irodalom, polgári engedetlenség. Van-e a szamizdatnak poétikája? Kitiltva országunk törvényesen engedélyezett, boltokban megvásárolható irodalmából, berendezkedem az önkiadásban.

Ezek nem olcsó könyvek, meg kell, hogy érje az olvasónak, a szamizdat nem lehet unalmas. Belátható, korlátozott terjedelmű közönségnek írok, amelybe barátaim is beletartoznak.

Számolok azzal a lehetőséggel, hogy ez a helyzet halálomig így marad, tehát addig a megnyugtató életkorig, amikor már nem lehetek önkiadó.

amikor az ízületek nyalogatják a bourbo fájdalmat

Ha már nem rúgsz többet, bebalzsamoznak. Tekinthetnénk egész életünket játszmának, amelyet meg kell nyerni. A vereség unalmas, a vesztes unalmas, a kétségbeesés unalmas. A túsz úgy viselkedik, mintha túsz lenne?

Milyen jutalmat kaphat ezért? Az önkéntes túszok elég irigy természetűek, mert nincsenek elragadtatva a jutalomtól. Ismeritek a hűség panaszát? Váratlan durvaságot mindig abból az irányból sejtek, ahol a balekok ülnek.

gyengeség és ízületi fájdalom hepatitiszel thaiföldről származó ízületi fájdalmak kenőcsei

A távoli szabadságnál jobb az azonnali? Ez elég gyanús gondolat a józan többség szemében. Próbáljunk egy picikét szabadabban létezni annál, ami meg van engedve: ez, és csak ez a közerkölcsös.

A józanokat nem csábítja a kiszakadás a normális többségből. Meg is kell élni valamiből, és tudjuk már, mert tapasztaltuk, hogy az embert körülkeríthetik.

Az újjászületés melankóliája

A kiszorított kívülálló azáltal is elmagányosodik, hogy kezdi a belülálló túlnyomó többség erkölcsét görbén nézni. Hátha a színe és a visszája egyazon anyagból van? És már nincs honvágya a józan többség intimitása után. Bárhogy is van, vagyunk néhányan, akik már nem tudunk és nem is fogunk visszasimulni az uralkodó közegbe. Elvadultunk, nem vagyunk képesek meggyőzően visszaháziasodni.

Hiába vágnék jámbor képet, az ördög kidugná a kalap alól a fejét. Róluk már sok minden kiderült, ők már átléptek egy-két határt. Ha rájuk gondolok, akkor elég természetesen használom a többes szám első személyt.

Kis terep az ellenzéki szubkultúra, de a nagy pályán is analóg esemény zajlik, nevezetesen az értelmiség lassú konspirációja: a hivatalos közlőszerveken belül fokozatosan visszaszorítani a cenzúrát. Van egy főrágalmazóm, szidni szokott a magazinjában, nem kívánom a tollamra venni a nevét, egyszer azonban megkérdeztem tőle: ha írnék egy válaszcikket, közölné-e?

Mosolygott: Hogy képzeled? Hiszen akkor azt hihetnék rólunk, hogy a te cinkosaid vagyunk. Értsd meg, hogy az én cikkeim büntetések voltak. Súlyosabb büntetések helyett.

A MADÁREMBER

Jóakaratú pártfogásként, mintegy csatornázva a indulatokat. Téged csakugyan le akartak csukni. Fel kellett mutatnunk valamit. Moszkvának, mondta ő. Remek alibi ez a Moszkva a kulturális rendőrségnek. Ma valahogy nehezebb összekacsintani Moszkvára mutogatva. A cenzúra egyáltalán nem barátságtalan, a megértésedet kéri. Végül is, bár a könyvemet nem adja ki, úgy távozom kiadóm igazgatójától, hogy én sajnálom őt, mert szegénynek nagyon nehéz a helyzete, testi és politikai betegségeiről részletesen tájékoztatott.

Ennyi őszinteség után az a benyomásom támadhatna, hogy esetleg barátok vagyunk. Elvégre lehetnénk is, ha ő ő lenne. Ő azonban majdnem olyan, mint ő, de csak majdnem. Ül mögötte egy másik, és ő ahhoz tartozik, annak tartozik elszámolással, habár ezt nem óhajtja kimutatni. A rendőrség nem zaklat, amikor az ízületek nyalogatják a bourbo fájdalmat nem tart házkutatást a lakásomban, postámat továbbítják.

Néha egy autóban két ember unatkozik a ház előtt. Ha kérek, kapok kiutazási engedélyt. Itteni értelmiségi közszokás szerint fel kell tételeznem, hogy a telefonomat és a szobámat lehallgatják.

Calaméo - Stephen King - Cujo

Magát a lehallgatókészüléket csak egyszer találtam meg. Semmilyen hivatalos szervezettel nem érintkezem, úgy lakom itt Budapesten, mintha egy nyaralóhelyen élnék. Megpróbálom élvezetemet lelni ebben a hivatalos nemlétben, amely viszont nem zavarja, sőt inkább biztosítja magánlétemet.

Macdonald and Co. Nincs itt semmi baj!

Igen, itt Budapesten illik rám ez a szó: magánember. Elég ronda kis, neosztálinista, konzervatív előretörés volt az, a reformisták háttérbe szorultak, elindultak tucatszámra a műperek a gazdasági vállalkozás lovagjai ellen, s kellett emellé néhány büntetőakció értelmiségiek ellen is, az egyikbe beleestem.

Három házkutatás vitte el a kéziratszekrényemből azt, amit én magam sem tudtam elrejteni. Zaklatottságomban magam is elégettem fiatalkori naplófüzeteket a cserépkályhámban. Kivinnem már nem lehetett őket, a ház körül volt kerítve. A lakásban nem volt megfelelő dughely, inkább égjen el, semmint hogy elolvassák. Ostobaság, be voltam gyulladva, ráadásul finnyás voltam.

Azokat a régi följegyzéseket visszaadták volna, és most meglennének. Azóta hozzászoktam ahhoz, hogy átlátszó vagyok, titkon elolvasható, kileshető, lehallgatható, meztelen.

amikor az ízületek nyalogatják a bourbo fájdalmat

Ha az embernek időnként azt mondják, vetkőzzön meztelenre, tegye erre az asztalra a ruháit és ne próbáljon semmit sem eldugni, akkor az ember műveltebb lett egy ismerettel. Mégis olyan munka, amelytől időnként megmámorosodom. Szívós derű kell időnként hozzá, meg valami diszkrét, merőben lelkiismereti kötelességtudat.

A jövő képzete egyébként nem lelkesít, szkeptikus vagyok a jövőajánlatokkal szemben, a társadalmi és a műszaki forradalom futurológiái bemutatkoztak: a benyomásom róluk nem egyértelműen előnyös.

Nem marad más hátra: föl kell fedezni a jelent. Ez a mostani perc az utópia perce. A következő percben én sem fogom már igazán érteni, amit ebben a percben gondolok.

Az olvasó feladata lehetetlen: a befogadás rövid ideje alatt meg kell szemlélnie mindazt, amit a szerző lassan hordott össze. A figyelmes udvariassággal is beérem. Ki az az emberfölötti lény, aki az olvasóközönség választási jogát korlátozni illetékes, akinek joga van megválogatni az olvasmányaimat? Ez a fakó tanárember?

Ezek a fakó szerkesztők? Ezek a fakó hivatalnokok?

  1. Elöljáróban A modern portugál elbeszélés első próbálkozásai a nemzeti történelemből és az írók személyes élményeiből merítenek.
  2. Dekoltázs Szíriusz Az egyiptomi mitológia — vagy történet — elsőszámú Holdistennője Izisz, az örök nőiesség, az emberiség anyjának kifejezője.

Működésük nyomán az irodalom sivárabb és bőbeszédűbb lett. A cenzurálisan kifinomult magatartás a szövegben is megmutatja magát. Sejtetés kacskaringós esztétikája: a cenzor abban is benne van, aki azt hiszi, hogy túljárt a cenzúra eszén. A cenzúra a szovjet mintájú társadalomban nem rendellenes, hanem rendszerfenntartó funkció. A rendszer arra épül, hogy az emberek nem merik azt mondani, amit gondolnak.

amikor az ízületek nyalogatják a bourbo fájdalmat

Ez pedig odavezet, hogy kezdik már csakis azt gondolni, amit mondanak. Bizonyos idő elmúltával a cenzúra környezetté válik, rajta van a házfalakon, rajta van az arcodon, az öltözködéseden, a testtartásodon.

A cenzúra nemcsak a betiltásban, a titokban, az alagsorban mutatkozik meg, hanem a homlokzaton is, a dicsekvésben, a jelszavakban, az állami szertartások szépészeti előírásaiban. Róla szólnak az álmaik, az elvétéseik, a példázataik.

Ha őszintén magába néz, mindenki elmondhatja: az állam én vagyok. Az irodalom tele van apa-metaforákkal, mindenható és mindent látó hamis ízület okozza a kezelést ellen lázadnak a jó fiúk. Olvashatsz könyveinkben amikor az ízületek nyalogatják a bourbo fájdalmat undok hatalomról.

tánc térd artrózisával

A prekommunista repressziók a legélvezetesebb alapossággal vannak lefestve. Visszamenőleges apaherélés, miközben a szerző a fű alatt lopakodik. Mindenki maga tudja a leginkább, hogy mitől fél, mit tart kényesnek, mit kerül el, és miről bizonygatja nagy hévvel, hogy az őt egyáltalán nem érdekli.

Ki szereti bevallani, hogy fél? A belsővé vált cenzúra: bölcsesség.

az ízületek fájnak a vitaminokat

A cenzúra naprakész tudása annak, hogy mit szabad, mit nem. Rengeteg hátsó gondolat és kalkuláció, amely a polgárok viselkedését szabályozza. A kultúrakutatásnak a cenzúrakutatás az egyik igen érdekes aspektusa lehetne. Különböző korokban és különböző helyeken mitől volt tanácsos félnie a kultúra művelőinek? Ez érdekesebb gondolatkör a cenzúra megrovásánál. Minden etatizmusnak megvan a maga különleges cenzúrafajtája. A cenzúra történelmileg módosuló szereprendszer, amelyben nincs minden előre megszabva, találékonyság is kell hozzá.

Különböző cenzúraalfajokban az írók egész másképp viselkednek, más a nyelvük, a humoruk. A szerepeket nemcsak egyféleképpen lehet eljátszani. Van, aki megújítja a szerepét. Kívülről az árnyalatok különbsége kevés szellemi izgalmat nyújt.

Belülről a különbség alkalmasint drámai. Talán a kötélhúzás képe illik a leginkább ide: ki hogyan mozdítja ki a helyéből a másikat. Ha te nem húzol, téged húznak. Mekkora az a szabadságfok, amit az értelmiség ki tudott magának küzdeni? Most jön talán a permisszív szakasz, amelyet nem tévesztenék össze holmi pluralizmussal.

A cenzúrának ennek megfelelően korszakai vannak és hangulatai, görcsei és enyhületei, hisztériái és felvilágosodásai.

A város közvéleménye naponta méri a lazulást és az összerándulást. Amikor a cenzúrát megszigorítják, akkor az útlevélkiadást is megszigorítják. A kifejezés és a helyváltoztatás szabadsága összefügg. Minden kilépési engedély politikai erőviszonyok és mérlegelés eredménye.

Stephen King - Cujo

Nyolcvanhat nyarán párthatározatban mondták ki a kettős publikáció tilalmát, ami annyit jelent, hogy ne közölhessen legális fórumokon az, aki állami engedély nélkül is publikál. Aki elkötelezte magát az önkiadás mellett, az ne csodálkozzon, ha ki van tiltva az állami közlőszervekből.

Az is benne állt, hogy korlátozni kell az ellenzék utazgatását. Egy ideig korlátozták, de most puhul a szigor, a hangulatok múlékonyak. A dologhoz hozzátartoznak az otrombaságok is. Ha utazom, a vámos belenyúlhat a táskámba és elveheti a kéziratomat, megtette, elbírálhatja milyen könyveket hozhatok utamról haza, egyharmadát elkobozta, a saját könyveimet is, hogy ne mérgezhessem magamat.

Mind a törvény, mind a joggyakorlat megengedi, hogy fegyveresek bejöjjenek a szobámba és elolvassák a kéziratomat. Kaptam már pecsétes levelet, amely arról tudósít, hogy elkobzott írásaimat megsemmisítésre ítélték. Jobb, mintha engem ítéltek volna megsemmisítésre.